|
Kos
Á
A precessziós világkorszakok közül a Kos időszaka (kb. i.e. 2500- tól 300-ig) szoláris (Nap tudatú), maszkulin, alapvetően hősi kor. Ekkorra veszíti el a feminin Hold istennő végleg a hatalmát és válik általánossá a lineális időszemlélet (szemben a ciklikussal). A bal (racionális, "logikus") agyfélteke használata szinte teljesen kiszorítja a jobb agyféltekén alapuló, intuitív szemléletet és gondolkodásmódot. Ebben a korban szűnik meg végképp az emberáldozat gyakorlata, és fölerősödik az állatok áldozatának rítusa. A Kos hava a tavasz kezdete. A hosszú téli álom után a természet szinte egyik pillanatról a másikra kitör álmából. A fásult bénító hideg után a Napnak ereje van, az állatok felébrednek téli álmukból, a madarak énekelnek és párzanak, a fák rügyeznek és virágoznak. Minden megújul. A Kos jelképe egyrészt az állat szarvait, másrészt a sarjadzó növényt szimbolizálja, de szárnyaló madarat is láthatunk benne. Mindhárom jelentés az új életet, a természet megújulását sugallja.
Bika
Â
A precessziós világkorszakok közül a Bika az i.e. 4700 és 2500 közötti időszakra tehető, amelyhez három szimbólum köthető: a bika, mint a termékenység biztosítéka, Vénusz/Afrodite, és Buddha. Ebben a világkorszakban az istennő kultusza a jellemző elsősorban, a bika pedig a maszkulin kiegészítője (Afrodité egyik állandó jelzője "tehénszemű"). A bika szimbolikájához több valóságos és mitikus állat tartozik, pl. a sumer Inanna bikája, a krétai Minotaurusz legendája és Európa fehér tehene, s mindháromban összeforr az istennő alakja és a termékenységét, megtermékenyülését biztosító bika. Ebben a ciklusban válik anyagiassá az emberek érdeklődése. Fejlődésnek indul a pénz, a kereskedelem. A művészetek közül a szobrászat és építészet emelkedik ki. Indiában a tehén ekkor válik szent állattá. A jegy szimbóluma egy stilizált bika fejet ábrázol, de felfoghatjuk úgy is, hogy a szellem körén a lélek félköríve uralkodik. Az anyag keresztje azért sem jelenhet még meg, mert éppen a Bika jegyűek egyik legfontosabb feladata az anyagi javak megteremtése, a földi sík megtapasztalása, élvezete.
Ikrek
Ã
Az Ikrek világkorszak i.e. 6900 és 4700 közé tehető. Ez a racionális gondolkodás végső megszilárdulásának és egyeduralkodóvá válásának időszaka. Kialakul a cserekereskedelem mind a szellemi, mind az anyagi javak területén. Az emberek tudatosan igyekeznek ismereteiket gyarapítani, idegen népektől és kultúráktól is hajlandók eltanulni mindazt, ami hasznukra válhat. Sok vallásban és mítoszban ekkor jelennek meg ikrek (Ozirisz és Isis, Kasztor és Pollux). Az Ikrek az első kettős jegy. A régebbi korokban mindig csodálták az ikerszüléseket, amelyek nem voltak gyakoriak, és ha megtörténtek, általában komplikációkkal jártak, tehát az öröm mellett sokszor voltak bánat vagy aggodalom forrásai. Ha királyi háznál történt ikerszületés, az kimondottan szerencsétlen eseménynek számított, sok történet szól a másodiknak született gyermek sanyarú sorsáról (ilyen például a Vasálarcos legendája, aki a francia Napkirály, XIV. Lajos ikertestvére volt). Ugyanez a kettősség jellemző mind a mitológiában szereplő ikrek jellemére, mind az Ikrek csillagjegy viselőire is. A fény és árnyék kettőse ez, Káin és Ábel, a yin és a yang, a fekete és a fehér polaritása. Egyik sem lehet meg a másik nélkül, a pár egyik fele csak a másik által kifejezhető. Ezt jeleníti meg a jegy szimbóluma is: a két egyenes, párhuzamos, függőleges vonalat felül és alul két hullámos vonal köti össze. A két teljesen azonos, egy irányba futó, egymástól megkülönböztethetetlen vonalat a két másik, felül és alul futó, más irányba kanyaruló összekötő vonal egységbe foglalja ugyan, de jelképezi a másságot, az eltérő értékrendet is.
Rák
Ä
A világkorszakok közül a Rák az utolsó "nagy kataklizma" és Atlantisz teljes megsemmisülésével záródó Aranykor után következik i.e. 9600 (Ä) és 6900 (Ä) között. A Rák időszakában törzsi szerkezetű társadalmak alakulnak ki, ekkor válik fontossá a család, mint a társadalom alapegysége. A csillagképet eredetileg nem Ráknak nevezték, az egyiptomiak például a Skarabeuszt látták benne, amely a halhatatlanság szimbóluma. A mezopotámiai Kaldeusok és az őket követő görög neo-platonisták szerint a Rák csillagkép az a kapu, amelyen a lélek az inkarnációkor belép. A nagyon korai görög források szerint a zodiákus a Rákkal kezdődött, mint ahogy a lélek belépése egy földi testbe is az anyán keresztül valósul meg. Ha megnézzük a Rák szimbólumát, egyrészt a rákra, másrészt a női mellekre emlékeztet, de közvetett módon érzékelteti az anyaméhet, ami nemcsak oltalmaz, de be is zár, fogva tart, hiszen a két kunkorodó vonal pontos mása, asszimetrikus tükörképe egymásnak.
Oroszlán
Å
A legtöbb nép mítoszában találunk utalást az "Aranykorra," amely minden valószínűség szerint akkor volt, amikor a precessziós Nap a saját jegyében, vagyis az Oroszlán csillagképben haladt. A precesszió elvének megfelelően az Oroszlán korszak valamikor i.e. 11500 és 9100 közé tehető. A mítoszok szerint ekkor a földi élet még teljes összhangban állt az égi törvényekkel, ember és természet tökéletes egységet alkotott. Ebben az időszakban virágzottak azok a kultúrák (például Atlantisz), amelyek az utolsó nagy kataklizma idején semmisültek meg (ez kb. i.e. 9600 körül történt és szinte teljesen elpusztította az akkori lakott területeket). A jegy jelképe az oroszlán sörényét idézi, s szimbolikájához egyrészt az állatok királya, a hím oroszlán, másrészt több mitikus állat is köthető, például a Némeai Oroszlán, vagy az Anyaistennők (az egyiptomi Shekmet, a kisázsiai Kybele) szekerét húzó oroszlánok. Ugyanakkor sokan a spermium stilizált ábrázolását is felfedezik a jelképben, s a Nap jegye valóban az életerőt, az új élet lehetőségét sugallja.
Szűz
Æ
A Szűz időszaka a nyár utolsó hónapjához, végső fázisához kötődik. Ekkor a nappalok egyre rövidülnek, a nap ereje csökken de még bőségesen ad meleget. Az érett búzát learatják és magtárakba töltik. A Szűz jegyét egyébként terméketlennek tartják az asztrológusok, s pontosan ez lényének kettőssége. Egyrészt a szűzies tisztaságot, romlatlanságot jelképezi, másrészt az érett kalászt tartja kezében (az égen ez a Spica, az egyik legszebben ragyogó állócsillag). Mélyen kötődik tehát az ősi termékenység istennőkhöz és a görögök "szűz" istennőihez egyaránt, de a fizikai szüzességnél sokkal lényegesebb, hogy Artemisz vagy Pallasz Athéné öntörvényű. Önállóságuk, sehova, senkihez sem tartozásuk az igazán fontos, a férfiak éppen ezért szóba sem kerülnek. A Szűz asztrológiai jelképéről általában azt tartják, hogy a női szeméremajkakat idézi, a stilizált m betűnek azonban sokkal mélyebb jelentése van: Mária Magdolnát rejti, aki Jézus felesége és gyermekeinek anyja volt, a Meroving királyi dinasztia alapítója, s akit a katolikus egyház igyekezett szajhává degradálni, nehogy kiderüljön az igazság. Az m betű folytatásában fellelhetjük Jézus szimbólumát is, amely rejtve marad, hiszen nincs minden vonal megrajzolva - de az értő szemek észrevehetik az utalást.
Mérleg
Ç
A Mérleg a szüret, a gyümölcsérés és a betakarítás időszaka. Amit a tavasz elindított és a nyár megérlelt, azt begyűjtik és elraktározzák télire. Ez a jegy az ősz kezdete, az őszi napéjegyenlőség után a nappalok egyre rövidebbek, az idő egyre hidegebb, a Nap végképp elveszteti csatáját a sötéttel szemben. A Mérleg az egyetlen olyan jegy a zodiákus körön, amely nem élőlény, hanem élettelen tárgy - a többi vagy ember, vagy állat, vagy valamilyen mitikus alak. Ha megnézzük az asztrológiai jelet, láthatjuk, hogy a Mérleg igazságosságot és egyensúlyt sugall, ugyanakkor a jelkép hídra is hasonlít, és sokszor valóban ezeket a funkciókat látják el a jegy szülöttei.
Skorpió
È
A Skorpió időszaka az ősz második hónapja. Az ősz ekkor már visszafordíthatatlan. A téli álmot alvó állatok búvóhelyet keresnek maguknak. Minden lelassul, befelé fordul. A jegy uralkodó bolygója a ¿ arra készteti, hogy nagyon mélyre hatoljon a tudatalattiba, le a gyökerekhez, és új életet indítson a régiből, ami már gyakran halott. Ez a kombináció teszi alkalmassá a jegyet arra, hogy a legmélyebb zuhanásból a legmagasabb emelkedésre is képes legyen, nemhiába kettős jelképe a kígyó és a sas - a Skorpió az ég felé szárnyaló sas szimbólumában érheti el lehetőségeinek legmagasabb pontját. A jegy asztrológiai jelképe, amely az m betűből és egy ferdén felfelé emelkedő nyílból áll, ezt a kettősséget rejti: egyrészt a skorpiót, amelynek csípése halálos, másrészt a férfi nemi szerveket, amelyet a patriarchális filozófiák az élet forrásának tartanak. Élet és halál egyesül tehát a jelképben éppúgy, mint a jegyben, amit szimbolizál.
Nyilas
É
A Nyilas hagyományosan a Zodiákus leglelkesebb, leglobogóbb jegye. Ha a Karácsonyt megelőző, boldog várakozással teli, szinte csodaváró időszakra gondolunk, megértjük a jegy alapvető hangulatát és jellegzetességét. A Nyilas a második kettős jegy. Maga a jelkép egy kilőtt, ég felé törekvő nyilat jelenít meg, amely jobbra, vagyis a férfi oldal felé és a jövőbe mutat. A jegyhez kapcsolódó kentaur figurája mitikus lény, felsőteste ember, alsóteste pedig ló: az ösztönlény és a guru, az állat és az isten eggyé forrott, elválaszthatatlan kettősét testesíti meg.
Bak
Ê vagy Í
A Bak a tél kezdetét jelöli, a Téli Napforduló az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala, utána egyre hosszabbodnak a nappalok, teret nyer a fény a sötéttel szemben. Nem véletlenül tették Krisztus születését is erre a napra, hiszen ősi pogány fényünnep volt évezredeken keresztül. A jelkép az állat összecsavarodott szarvára emlékeztet, a Bak szimbóluma pedig az állat maga, amint a hegyvidék ritkás levegőjében meredek sziklákon lépdel egyre feljebb, csupán gyér füvek biztosítják a táplálékát, de mit sem törődik a nehézségekkel, az akadályokkal. Ez az egyetlen olyan állatövi jegy, amelyet kétféleképpen is ábrázolnak, de mind a kettőben jelen van az önmagába visszatérő csavart vonal. Az egyszerűbb változat (Í) két balra (a női oldal felé) induló vízszintes vonala egy teljes körben kapcsolódik egybe, a szellem körének nőies, de kettős megnyilvánulásaként fogható fel. A másik változatban (Ê) is jelen van a kör, de jóval kisebb, kevésbé látványos. Ez a jelölés még inkább magában hordozza a kettősséget, mert van egy V alakú, kizárólag egyenes vonalakból álló bal oldala, és egy csavaros vonalakból álló jobb oldala, vagyis a női oldalt egyenes, maszkulin jel, míg a férfi oldalt feminin, kanyargós jel alkotja. Annak ellenére, hogy a Bakot semmiképpen nem tarthatjuk kettős jegynek, a Bakok jellemében, az élethez való hozzáállásában gyakran megtalálható.
Vízöntő
Ë
A Vízöntő jelképe két vízszintes hullámos vonal, amely egyrészt a vizet, másrészt bármilyen eredetű és funkciójú hullámot (elektromosság, mágnesesség, telepatikus kisugárzás, stb.) szimbolizál. Az egyiptomi asztrológiában Hapi, a Nilus áradásának istene kapcsolódik a jegyhez, aki fontos istenség volt, rajta múlt, hogy milyen lett a termés, pedig semmi mást nem tett, "csak" a vizet öntötte. A görögöknél átalakul a Vízöntő szerepe: Ganümédesz, az istenek pohárnoka áll a legközelebb ehhez az archetípushoz, az ő szerepe azonban csupán annyi, hogy nektárt és ambróziát csurgat az istenek poharába, elveszíti tehát eredeti, életet biztosító funkcióját. A Vízöntő a Halakat követő új precessziós világkorszak, amely egyesek szerint már elkezdődött, mások szerint éppen mostanában indul.
Halak
Ì
Az elmúlt 2200 év precessziós világkorszaka a Halak jegyében telt és a keresztény vallás elterjedésében fejeződött ki, tehát mindaz, ami jellegzetes volt ebben a két évezredben, köthető a jegyhez. Ilyen például az önfeláldozás vágya, az istennel való személyes kapcsolat misztériuma, a lemondás és a nehézségek vállalása a túlvilági boldogság kedvéért. A Halak szimbóluma azonban sok évszázaddal megelőzi mind a kereszténység, mind az olimposzi görög istenek kialakulását. A jelkép, amely pontos mása az égi csillagképnek, két halat ábrázol, amelyek el akarnak úszni egymástól, de nem tudnak, mert elválaszthatatlanul össze vannak kötve a farkuknál fogva, s képtelenek elszakadni. A sorsuk az, hogy örökre együtt is maradjanak, miközben ellentétes irányba próbálnak elúszni. A Halak a harmadik kettős jegy, de soha nincs tudatában a hasadásnak, hiszen éppen az a problémája, hogy teljesen és mélyen azonosul a másikkal, olyan mértékben, hogy képtelen megkülönböztetni a határvonalat az Én és a Te között.
A BOLYGÓK JELKÉPEI
Nap
ª
A Nap Naprendszerünk központi csillaga, a Föld a többi bolygóval együtt körülötte kering. Tőle kapjuk az éltető meleget és a fényt, nélküle nem lenne élet. A Nap szimbóluma egy kör, amelynek középpontjában egy pont található. Ez a jelkép nagyon régi, megtalálható mind Egyiptom, mind Kína ősi kultúrájában. Akkor, ha megvizsgáljuk, azonnal felmerül a gyanú, hogy a korai asztronómus-asztrológus papok tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a Nap a központi égitest, a többi bolygó pedig - a Föld is - körülötte kering, de a jelkép felfogható a mikrokozmosz és a makrokozmosz tükröződésének is. Minden nép mítoszaiban szerepelnek Nap istenségek, mint például Re, Héliosz, Apolló, Szol, s az asztrológiai Nap elsősorban ezek jelentéséből eredeztethető. Az egyiptomi Re az őskáoszt világítja be és ezáltal ad életet mindennek. A görögöknél két napistent is találunk, akik alapvetően különböznek egymástól. Héliosz a fény hozója, az égi napisten, a Zeusz előtti idők kozmológiájához tartozik. Szekerét hajtva minden hajnalban diadalmasan bukkan fel keleten, végig hajt az égen, majd este nyugaton eltűnik, fogalmuk sem lehet, hogy mi történik vele ilyenkor. Távoli, elérhetetlen, nincs túl sok köze sem az emberekhez, sem az olimposzi istenekhez. Apolló viszont nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkezik, s nem is egyedüli hatalmasság. Artemisz Hold Istennő ikertestvére, amely kifejez egyfajta ősi kettősséget, vagyis polaritást, s ez a tény még ebben a viszonylag késői görög szakaszban is a matriarchális kozmológia maradványának tekinthető. A Nap az Oroszlán uralkodó bolygója.
Hold
 vagy 
A Holdat, amely a Rák uralkodó bolygója, kétféleképpen is jelölik. A jobb felé kanyarodó holdsarló az Újholdat, a bal felé kanyarodó pedig a fogyó Holdat ábrázolja. Gondolhatnák, ízlés dolga, hogy ki melyiket részesíti előnyben, de az a tapasztalatom, hogy a választásnak mélyebb jelentősége van. Azok, akik szeretik az új helyzeteket, és bátran vágnak bele ismeretlen, váratlan dolgokba, szinte mindig Újholdnak rajzolják az éjszakai világítótestet. A befelé forduló, töprengő típusok pedig ösztönösen a fogyó Holdat ábrázoló változatot kezdik használni.
A Hold asztrológiai jelképénél találkozhatunk ismét azzal a problémával, hogy melyik oldalt tekintsük jobb-, illetve baloldalnak. A képi ábrázolások, tehát a szimbólumok esetében is, „rendezői” jobb- és baloldalról van szó, vagyis mindig a látszólagos állapotot, a valóság tükörképét kell figyelembe vennünk. Bizonyíték erre az asztrológiai képlet, amelynek bal oldalán található a keleten éppen felkelőben lévő jegy, az Aszcendens, fent van dél és lent van észak, tehát éppen fordítva, mint a térképeken. Ebben az az izgalmas, hogy a térkép is kép, a valóság képi ábrázolása, ennek ellenére (vagy talán éppen azért, mert „racionális” tudományágat képvisel) a tényleges állapotot igyekszik rögzíteni. Az intuitív emberek talán ezért olvasnak nehezen térképet, míg a racionális típusok könnyen tájékozódnak a segítségükkel.
Merkúr
A Merkúr az első olyan bolygó, amelynek az ábrázolásához őseink nem a fizikai valóságot másolták le, mint ahogy azt a Nap és a Hold esetében láthattuk, hanem absztakt szimbólumokat használtak fel a megjelenítésére. A test - szellem - lélek hármas egysége nagyon korán világossá vált őseink számára, ezért a bolygók jelképeinek megalkotásakor gyakran használták e három összetevő kombinációit, hogy minél pontosabban kifejezhessék egy adott bolygó jelentését. A fizikai síkot, vagyis a testet a kereszt (+), a szellemi síkot a kör (O), míg a lelki síkot a félkör (C) jelképezte. A Merkúr szimbóluma mind a hármat magába foglalja, mert elődeink pontosan tudták, hogy a bolygó nemcsak képes egyesíteni őket, de ez egyúttal az egyik legfontosabb feladata is. Hermész az örökifjú isten, akinek otthona nem az Olimposz, hanem szabad (és főleg következmények nélküli) átjárása van mindhárom világban. Gyakran vezet át egyik világból a másikba utazókat, még gyakrabban vállalja a küldönc szerepét, és közvetít az egyes világok között. Hermész sok, néha egymásnak ellentmondó dolgot ural: a kereskedők, a tolvajok, a mágia, a varázslás, az alkímia, a jó szerencse, és a keresztutak istene. Hősöknek és halandóknak egyaránt segít, ha gyors megoldásra van szükség. Az örök ifjúságot is képviseli, s ezáltal a játékosság, a könnyedség, a szabadság megtestesítője. Merkúr az Ikrek uralkodó bolygója
Vénusz
A szerelem istennőjének jelképe a testen uralkodó szellemet ábrázolja. Érdekes, hogy pont a lélek félköre hiányzik... Vénusz az asztrológiai hagyomány szerint két jegyet is ural: a Bikát és a Mérleget, de sokan gondoljuk úgy, hogy amíg a földies, anyagias Bikában valóban jól érzi magát a bolygó, a levegős Mérlegben nincs igazi otthona. Egyre több asztrológus várja azt a pillanatot, amikor a csillagászok fizikailag is felfedezik azt a Plútón túli bolygót, amelyet papíron, matematikai úton már kiszámoltak, s amely a Mérleg uralkodója lehet. Ez egyáltalán nem szokatlan, hiszen például a Neptunusz létét is így bizonyították be, és csak sokkal később fedezték fel távcsővel. Vénusz jelképe kézi tükörre is hasonlít. A mítoszok szerint Afrodité előtt mindig ment valaki, és tükröt tartott a szerelem istennőjének, hogy láthassa saját szépségét.
Mars
Ez a szimbólum kissé eltávolodik a test - szellem - lélek kifejezésére szolgáló jelképektől, bár egyet azért megtart közülük. A szellem köréhez egy felfelé (méghozzá jobb irányba) mutató nyíl kapcsolódik, amely a férfi princípium egyik legelterjedtebb szimbóluma. A jobb oldal hangsúlyozása a bal agyféltekéhez, vagyis a racionális, szoláris, lineális, logikus mentalításhoz kapcsolódik. A bal (logikus) agyfélteke a test jobb felét, míg a jobb (intuitív) agy a test bal oldalát irányítja. Érdekes, hogy az anyag, a fizikai test keresztje egyáltalán nem jelenik meg ebben a szimbólumban, amely azt sugallja, hogy eredetileg a férfiasságot nem kapcsolták a testi funkciókhoz, hanem éppen a szellem „jobbra tolódását”, a ráció felé hajlását akarták vele kifejezni. Nagyon lényeges ez az értelmezés, hiszen eredetileg a matriarchátus és a Hold Istennő tisztelete szorosan kapcsolódott egyrészt az intuitív (jobb agyféltekén keresztüli) észlelésekhez, másrészt magához a fizikai testhez is. A Mars jelképes ábrázolása véleményem szerint azt a pillanatot örökíti meg, amikor az emberiség túléléséhez elengedhetetlenül szükségessé vált az absztrakt, racionális gondolkodásmód elterjedése és uralkodóvá válása. Erre az a tény is bizonyságul szolgálhat, hogy létezik egy másik, a Mars jelképénél jóval ősibb férfi szimbólum, a ^ (jelentése „penge”), amelyet az elmúlt kétezer évben egyre kevésbé alkalmaztak. A Mars a legférfiasabbnak tartott jegy, a Kos uralkodó bolygója.
Jupiter
A lélek félköre uralkodik az anyag keresztjén, amely azt sugallja, hogy a lélek képes is erre, ha sikerül felülemelkednünk az anyagi világon. Az a tény, hogy nem a kereszt legtetején áll, hanem annak bal oldali szárához kapcsolódik, több dolgot is jelez. Jupiter a görög Zeusz főisten római változata, aki hatalmát anyjától, Rheától kapja, s felbonthatatlan szerződés köti feleségéhez, Júnóhoz. A baloldalon, vagyis a feminin oldalon álló lélek félköre, amely a Holdat is szimbolizálja, a női oldal hatalmát és erejét jelképezi, amelyet még a görög-római időkben is kénytelenek voltak félve tisztelni, bár igyekeztek a matriarchális istennőktől és szimbólumaiktól rövid úton megszabadulni. A Jupiter a Nyilas uralkodó bolygója.
Szaturnusz
Ez a jelkép éppen fordítottja a Jupiternek: itt az anyag keresztje uralkodik a lélek félkörén, s valóban, ez a bolygó mindenben a bőséget hozó Jupiter ellentéte: a korlátokat, a felvállalandó nehézségeket, kényszerű feladatokat jelöli. Ebben a szimbólumban is a bal, vagyis a női oldal válik hangsúlyossá, és ennek pontosan ugyanaz az oka, mint amit a Jupiter esetében láttunk. Gaia után a görög és római férfi istenek mindegyike az anyjától kapja egyrészt az életet, másrészt felhatalmazást arra, hogy apjukat letaszítsák a trónról és a helyükbe léphessenek. Szaturnusz a Bak uralkodó bolygója.
Chiron
Az asztrológiai jelképet eredetileg felfedezőjének, Charles Kowallnak a családnevéből alakították ki, de sokkal mélyebb jelentése van. Ha jól megnézzük, egy régimódi kapukulcsra emlékeztet, s valóban, Chiron egyrészt a karmikus sebek jelölője, másrészt az inkarnáció kulcsa. Kapcsolatot teremt a szabad szemmel látható ősbolygók és a távcsővel felfedezett transzcendens bolygók, a látható világ és az érzékelésen kívüli dimenziók között.
Uránusz
 vagy ¼
Többféle szimbólum is forgalomban volt egy ideig, mára azonban a legtöbben azt használjuk, amely egy TV antennára hasonlít. Uránusz a káosz, a robbanásszerű változások bolygója, de a bevillanásszerű megvilágosodást, a más dimenziókból érkező üzeneteket, a telepatikus megérzéseket is hozzá kötjük. A régebbi ábrázolásokon a jel két oldalát alkotó függőleges vonalakat félkörívben rajzolták, s ha így teszünk, a test - szellem - lélek hármasát fedezhetjük fel: a szellem körén az anyag keresztje uralkodik, amelynek karjai a lélek félköríveit tartják. A megkettőződött lélek tehát együttműködik az anyaggal, kissé fölötte áll, de nem nyomja el. Az Uránusz a Vízöntő uralkodó bolygója, s a Vízöntők valóban az anyag, a földi lét szolgálatába állítják a szellemet. Hogy mit keres a lélek éppen legfelül, azt sokkal nehezebb logikusan megmagyarázni, de ha kettőzött formájára gondolunk és arra a tényre, hogy az anyag karjain ülnek, akkor már érthetőbbé válik, a lélekre ugyanis a Vízöntőknek csak abban az esetben van szükségük, ha az emberi életet, a földi síkot szolgálják.
Neptunusz
 vagy 
Az első, ma általánosan elfogadott szimbólum Poszeidónnak, a tenger istenének, Neptunusz görög változatának a szigonyára emlékeztet. A második egy régebben használatos jelkép, amelyben a szellem körén az anyag, az anyag keresztjén viszont a lélek félköre uralkodik. Ha jobban megnézzük az első változatot, ott is fellelhető az anyag keresztjén uralkodó lélek, de a két jel egymásba csúszik, a lélek uralma tehát nem teljes, és hiányzik a szellem köre. Neptunusz a Halak uralkodó bolygója, s éppen a Halak jegyűek viselik el a legnehezebben azt a tényt, hogy testben kell inkarnálódniuk. A második jelképet értelmezhetjük úgy, hogy a testet a szellem és a lélek zárja börtönbe, ami gyakran megegyezik a Neptunusz szülötteinek életérzésével. Az elsőn a lélek próbál a testen uralkodni, de szüksége van rá, belékapaszkodik, s éppen ez az, amit a Halaknak meg kell tudni érteni, s földi életük során el kell tudni fogadni, bármennyire is nehéz a számukra.
Plútó
 ,  vagy 
A Plútó esetében is több szimbólum ismert. A legelső, amely a bolygó két első betűjét, illetve felfedezőjének, Percival Lowellnek kezdőbetűit olvasztja egybe, talán a legegyszerűbb és legelterjedtebb. A második a Holdra emlékeztet, s a Teliholdba kanyarított Újhold alapvetően nőies energetikát sugall, pedig a Plútó az egyik legférfiasabb bolygó. Mégis van létjogosultsága ennek a jelképnek is, hiszen Plútó uralja a transzformációt, a születés - halál - újjászületés misztériumát, amelyet éppen a változékony Hold szimbolizált leginkább a bolygó felfedezése előtt. A jelképek közül a harmadik a legérdekesebb, amely a test - lélek - szellem hármas szimbólumát használja. Nagyon hasonlít a Merkúrra, csak itt az anyag keresztjén ülő lelken a szellem arat végső győzelmet. A hagyományos asztrológia a Mars felsőbb oktávjának tartja, de értelmezésében benne van a Merkúr magasabb rendű változata is, hiszen Merkúr a hétköznapi tudás és kommunikáció, míg Plútó az értelmes, tudással rendelkező hatalom és hatalommal rendelkező tudás bolygója. A Skorpió uralkodója, akinek az a dolga, hogy kifürkéssze a rejtett titkokat és megismerje a valódi tudást.
AZ ASZTEROIDÁK JELKÉPEI
A Nagy Kataklizma előtt a Mars és a Jupiter között egy bolygó helyezkedett el, amelyet az ősi babiloni források Tiamatnak neveznek. Bode törvénye alapján már 1792-ben kiszámították, hogy kellene ott egy bolygónak lennie, de hiába fürkészték az eget, szabad szemmel nem láttak semmit. A távcső feltalálása utáni évtizedekben jönnek csak rá, hogy több kisebb égitest található ezen a helyen. Az Aszteroida Öv annak a bolygónak a szétrobbant maradványa, amelyet a Naprendszerbe belépő szupernóva semmisített meg i.e. 9500-ban. Az első négy aszteroidát az antik világ négy fontos görög-római istennőjéről nevezték el. A legelsőt, Cerest 1801-ben fedezték fel, utána évenként észleltek egyet-egyet, a távcsövek tökéletesedésével pedig szinte megállíthatatlanná vált a folyamat. Ma már több mint hatezer aszteroidát tartanak nyilván, s a számuk egyre csak növekszik.
Ceres
Az anyag keresztjén a lélek félköre uralkodik, vagyis tulajdonképpen ugyanazok a szimbolikai összetevői, mint Jupiternek. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a Jupiter a legjótékonyabb égitest a Naprendszer bolygói között, de Ceres termékenysége, bőséget adó gondoskodása valóban hasonló minőséget eredményez, csak persze sokkal kisebb mértékűt, hiszen csupán egy apró aszteroidáról beszélünk, nem pedig a Naprendszer leghatalmasabb bolygójáról. A lélek félköre azonban ezen a jelképen akadálytalanul uralja az anyag keresztjét, amely azt sugallja, hogy az Anyaistennők sorába illeszkedő Ceres (a görögök Demeterje, Zeusz testvére) erősebb, hatalmasabb, mint maga a főisten, Zeusz-Jupiter.
Pallasz Athéné
Az anyag keresztjén egy második ősi anyag szimbólum, a négyzet található, ami azért rendkívül érdekes, mert magát az anyagot, a fizikai síkot kapjuk megkétszerezve. A négyzet azonban ferdén, egyik sarkára állítva áll a kereszten, amely azt sugallja, hogy ha az unalmas, kiszámítható valóság stabilitását elmozgatjuk, „fejtetőre” állítjuk, valami teljesen mást kapunk: kecses, lendületes, ég felé törő erőt, amely valóban több annál, mint amit első látásra a szimbólum alapján gondolhatnánk. A másik lehetséges olvasat még érdekesebb, mert ez a ferde négyszög egyesíti a legősibb maszkulin és feminin szimbólumot, a pengét (^) és a kelyhet (v), s az aszteroida jelentéstartalma valóban ezt is sugallja, gondoljunk csak az istennő születésének körülményeire. Zeusznak egyszer kínzó fejfájása van, és amikor Prométheusz segít megnyitni a fejét, Pallasz Athéné kipattan belőle teljes fegyverzetben, sisakostul, pajzsostul. Anyai segítség vagy közreműködés nélkül születik meg nőként férfitől - fából vaskarika ez a javából. Pallasz Athéné megjelenése a görög mitológiában az a szimbolikus időpont, amikor a patriarchális hatalomnak nagy szüksége van egy tiszta, terhektől mentes, okos és harcos modern feminin archetípusra, hogy felváltsa a régi, sötét, matriarchális istennőket, akik felett az olimposzi isteneknek nincs hatalmuk. Ugyanakkor a penge és a kehely itt még csupán egymáshoz ér, de nem fűződik egybe, mint a hatágú csillag szimbólumában, nem jön létre tehát a teljes egyesülés. Pallasz Athéné szűz istennő marad, önmagában hordozza a férfi-női princípiumot, de nem osztja meg senkivel.
Junó
Az anyag keresztjén egy sematikus virág látható, amelynek szirmai csillagot formálnak. A csillag hagyományosan a 60 fok, vagyis a szextil fényszög jelölője, amelyet mind a tradicionális asztrológia, mind a modern karma asztrológia a Vénuszhoz köt. Mondhatjuk tehát, hogy ebben a szimbólumban az anyag keresztjén (vagyis a fizikai test valóságán) a vénuszi szerelem energiái uralkodnak. Junó (a görög Héra római megfelelője) a hivatalos társ, a féltékeny feleség archetípusa, Zeusz-Jupiter felesége.
Veszta
A láng sematikus megjelenítése ez a jelkép, amely utal a tűz elemre és az istennő görög változatának, Hesztiának a mitológiai szerepére is. Hesztia Zeusz egyik lánytestvére, aki a hatalmi osztozkodásban csak azt kéri, hogy minden áldozatból és az isteneknek fizetett adóból az övé lehessen az első rész. Zeusz felajánlja, hogy szabadon válasszon magának férjet. Poszeidón és Apolló is jelentkezik, Hesztia azonban meg akarja őrizni szüzességét és függetlenségét, ezért inkább egyedül marad. Veszta a negyedikként felfedezett aszteroida, s eddig az egyedüli, amelynek bizonyíthatóan magmás belső magja van, tehát nem hideg és halott kődarab alkotja. Nagy valószínűség szerint a Mars és a Jupiter között keringő, szétrobbant bolygó belseje lehet, vagy legalább is annak egy darabja. Az aszteroida a rituális tüzet, a tiszta lángot, a fókuszáló képességet és az alkímiát uralja, ami egyértelműen visszatükröződik a jelképben is.
|
