Nyelv választó

Login Form

    Ciklusok

A természetben előforduló dolgoknak, s éppígy az Univerzum folyamatainak is megvan a maga ciklusa. Mindenfajta fejlődés magába foglal egy felfelé és egy lefelé ívelő változást, tehát minden folyamatnak van egy emelkedő és egy ereszkedő szakasza. Több ezernyi ciklus létezik egyszerre körülöttünk, az élet minden folyamata ciklusokba rendeződik. Ha egy ciklikus folyamat elérte a mélypontját, már csak felfelé ívelhet, ha pedig elérte a csúcspontot, már csak lefelé mozoghat. Ha értjük a dolgok ciklikus természetét, akkor elfogadjuk a változást, s ezáltal megérthetjük és talán könnyebben befogadhatjuk az éppen felmerülő nehézségeket is. Minden mozog, az Univerzum minden szereplője állandó, soha nem szűnő mozgásban van. Tudták ezt már a görög filozófusok is, de érdekes módon a modern kvantumfizikának ugyanez az alaptétele. A mozgás ugyanakkor a polaritás meglétét is feltételezi, különben létre sem jönne maga a mozgás. A világon minden csupán az ellentétének a tükrében létezik, éppen ezért minden ellentétpár tulajdonképpen egy és ugyanaz, csak más (alacsonyabb vagy magasabb) szintet képvisel: szeretet - gyűlölet, öröm - bánat, hideg - meleg. A különbség csupán viszonyítás kérdése, vagyis illúzió...

Ugyanígy illúzió a tömör anyag fogalma. Ma már jól tudjuk, hogy az Univerzumot különböző rezgésű állóhullámok alkotják. Amikor a XX. század fizikusai megkísérelték lebontani az anyagot a legkisebb alkotó elemekig, akkor rájöttek, hogy tulajdonképpen minden rezgés. Maga a tömör anyag is hullámtermészetű, csak minél sűrűbb, annál alacsonyabb a rezgése. Ha megváltozik valaminek a rezgése, akkor megváltozik az a mód is, ahogy megnyilvánul. Ha mi magunk vagy a fizikai körülmények megváltoztatják valaminek a rezgését, akkor megváltozik a lényege is (például ha hűtjük a vizet, akkor megfagy, ha melegítjük, akkor pedig gőzzé válik). Az örökös változás amellett, hogy a létezés alapvető tétele, az emberi élet legfőbb értelme is egyben. Az asztrológiai születési képlet híven tükrözi mindezt: megmutatja, hogy mi a célunk ebben az inkanációban, milyen feladatokat választottunk, és milyen képességekkel rendelkezünk. Az értő tekintet kiolvashatja belőle a múltat és a lehetséges jövőt is, pedig valójában nem több, mint egy sokdimenziós téridő pillanat 2D-ben (vagyis síkban) ábrázolt lenyomata. Azt a pillanatot rögzíti, amikor az inkarnálódó lélek a születés utáni első levegővételkor megtestesül, mindenképpen kötődik tehát az emberhez mint személyiséghez, de a legnagyobb paradoxon éppen az, hogy maga az ember nincs benne! Hogyan is lehetne, hiszen az emberi minőség lényege éppen a változás, a fejlődés, a sorsszerű kiszolgáltatottság és a szabad akarat állandó harca és egymásmellettisége - az asztrológiai képlet azonban statikusnak, mozdulatlannak tűnik. Gyakorló asztrológusok jól tudják, hogy nem az, karma asztrológusként pedig vallom és tanítom, hogy mind sorsunk elfogadása, mind döntéseink szabad felvállalása egyaránt lényeges.

Az asztrológiai képlet valóban kijelöli azt az utat, amelyet a lélek bejárni jött - ez maga az út, vagyis a sors - de hogy vajon az út napos vagy árnyékos oldalát választjuk, hogy végigrohanunk rajta, vagy csak lassan baktatunk, az viszont már a mi dolgunk, és tulajdonképpen ennyi a szabad akarat lényege. A kozmikus téridő pillanatot rögzítő asztrológiai képlet ráadásul amennyire bonyolult, annyira kevés is egyben ahhoz, hogy egyértelmű válaszokat adjon, vajon az inkarnálódó lélek mit, hogyan és mennyit valósít meg a magával hozott lehetőségekből. Önmagában az asztrológia, be kell vallanom, bizony kevés ennek a megítéléséhez, de szerencsére vannak egyéb ezoterikus tudományok (például a numerológia vagy a kronobiológiai pszichogenetika), amelyekkel együtt alkalmazva már sokkal árnyaltabb képet kapunk. A karmaasztrológia annyiban többet nyújt a tradicionálissal szemben, hogy azt állítja, nincs kötelező karma. Nem beszél eleve elrendeltetettségről, hanem meghagyja a szabad akarat hatalmát, mert bízik az emberi lélek kozmikus minőségében. Mindkét változat a tizenkét állatövi jegyen, a látható és szabad szemmel láthatatlan bolygókon, az életterületeket meghatározó tizenkét asztrológiai házon, és a bolygókat összekötő fényszögeken alapul, a karmaasztrológia azonban nem statikusan, hanem folyamatában, az egymásra épülő inkarnációk tükrében értelmezi mindezeket.

Egy ismert indiai bölcselet szerint nem az számít, hogy hova s mikor érkezünk meg, hanem maga az út, amin járnunk kell. Az Állatöv jegyei azokat az állomásokat jelölik, amelyekre az egymásba hajló inkarnációk során a lélek eljuthat. A jegyek természetüknél fogva más és más feladatokat jelölnek, ráadásul az egyes történelmi korokban más és más lehetőségeket rejtettek magukban, végső megjelenési formájuk pedig nagymértékben függ az egyéni teljesítménytől; a lehetőségek - az ösvények - száma éppen ezért végtelen. Minden lélek maga döntheti el, hogy mit és mikor tesz, bár az okosok szerint végül minden út ugyanoda vezet. Ahogy az igazán hívő keresztények mondják, a jóisten görbe vonalakkal egyenesen ír...

Az emberi lélek sokféle ösvényen mehet, s az egymásra épülő inkarnációk a tapasztalatgyűjtés potenciális lehetőségeit biztosítják. A fizikai test csupán a burok, amelyet a lélek magára ölt, s ez képezi számunkra azt a szűrőt, amely a tapasztalásokat közvetíti. A születés pillanatában valóban meghatározódik egy csomó dolog, de egyáltalán nem minden. Ami eldől, az természetesen nagyon lényeges, hiszen három szülőnk van, akiktől egyenlő arányban öröklünk. Apánk és anyánk adja át nekünk genetikai kódjainkat, de az Univerzumtól kapjuk kozmikus örökségünket. Genetikai állományunk az ősök törzs- és egyedfejlődésének eredménye, az addigi tapasztalatok összesítése is egyben. Tükrözi mindazt, amit az egymás helyébe lépő generációk átéltek és kódolásra, átörökítésre alkalmasnak ítéltek. Rögzíti mindazokat az információkat, amelyek lényegesek egyrészt a túléléshez, másrészt a további fejlődéshez, és meghatározza azokat az ösvényeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyes generációk kövessék. Mindez milyen könnyűnek hangzik, pedig egyáltalán nem az. Gondoljunk csak bele, hány vadállatot kellett megölni, hány tüzet kellett meggyújtani ahhoz, hogy a következő utód már gondolkodás nélkül, készség szinten tudja ugyanezt megtenni! Tudható, hogy legalább tízezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az emberi szervezet hozzászokjon egy újabb szubsztanciához, mint például a finomított cukor, az alkohol, vagy a pszichedelikus szerek. A keleti ember és az amerikai indiánok nincsenek hozzászokva az erjesztett italokhoz. Kétszáz év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az indiánok szervezete képes legyen megemészteni a „tüzes vizet”, s emiatt sajnos 95 százalékuk alkohol beteg. A hallucinogén gombákat ugyanakkor minden probléma nélkül fogyaszthatják, ami egyáltalán nem mondható el az európaiakról, ezért is van köztük annyi kábítószerfüggő.

A fizikai test tanulási folyamata tehát meglehetősen nehézkes. Hosszú ideig tart az akklimatizáció, miért gondoljuk hát, hogy a lélek könnyebben tanul? A léleknek sokszor évezredekre van szüksége ahhoz, hogy egyetlen „témát” körüljárjon. Egész inkarnációs ciklusok szólnak ezekről a tanulási folyamatokról, a nagy témák pedig ismertek a hétköznapjainkból: büszkeség és alázat, kiszolgáltatottság és szolgálat, erő és erőszak, hatalom és alárendeltség, tudás és tudatlanság, szeretet és gyűlölet, áldozattá válás és áldozathozatal - hogy csak néhányat említsek. A lélek az egyes ciklusokon belül a születési Holdfázisa alapján három csoportba tartozhat: vagy tapasztalatokat, információkat gyűjt, próbálgatja képességeit (Újhold, Holdsarló, Első Negyed, Telő Hold); vagy rendszerezi a már megszerzett tapasztalatokat, tanít, átad (Telihold, Fogyó Hold); vagy elenged, nagytakarít, lomtalanít (Utolsó Negyed, Fekete Hold).

                        elengedés                                                                           tanítás

 tapasztalatgyűjtés, tanulás


A születéskori holdfázis adhat ugyan felvilágosítást arról, hogy éppen hol tartunk az utunkon, de óriási hibát követ el az, aki ebből arra próbál következtetni, hogy vajon „öreg” vagy „fiatal” lélekről van-e szó. A lélek örök, ezért legfeljebb arról beszélhetünk, hogy tapasztalt, vagy tapasztalatlan-e, s ráadásul az Univerzum időmérése egyáltalán nem lineáris, hanem ciklikus. Fogalmuk sem lehet tehát arról, hogy aki például Újhold fázisban érkezik, az vajon milyen mélységében ismeri azt a nagy inkarnációs témát, amelyet megtanulni jött, csupán annyit tudhatunk, hogy a keresett értékeket teljesen új szemszögből, friss értelemmel, fiatal szemmel akarja megtapasztalni. Mit tesz egy gyakorlatlan háziasszony, ha összecsomósodik a rántás? Kidobja és újat készít. Az Újholdas lélekről sem tudhatjuk bizonyosan, hogy lezárt egy előző ciklust és most teljesen újat kezdett el. Lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy megelégelte a kínlódást és tiszta lappal akar elindulni. Éppen így, ha valaki Fekete Holdban, vagyis a teljes elengedés fázisában születik, még nem biztos, hogy ebben az inkarnációban megadatik neki a ciklus befejezése. Lehet, hogy élete során rájön, még nem tapasztalt meg mindent, ezért a következő életében majd egy korábbi holdfázisba fog érkezni, hogy megszerezze a hiányzó tudást. A karmaasztrológiai értelmezések során nagyon lényeges, hogy nyitottak maradjunk és a képlet egészét vizsgáljuk, mert csak ekkor leszünk képesek valódi következtetéseket levonni.