Nyelv választó

Login Form

Az asztrológiai jegyek jelképei

 

Kos


A precessziós világkorszakok közül a Kos időszaka (kb. i.e. 2500-tól 300-ig) szoláris (Nap tudatú), maszkulin, alapvetően hősi kor. Ekkorra veszíti el a feminin Hold istennő végleg a hatalmát és válik általánossá a lineáris időszemlélet (szemben a ciklikussal). A bal (racionális, "logikus") agyfélteke használata szinte teljesen kiszorítja a jobb agyféltekén alapuló, intuitív szemléletet és gondolkodásmódot. Ebben a korban szűnik meg végképp az emberáldozat gyakorlata, és fölerősödik az  állatok áldozatának rítusa. A Kos hava a tavasz kezdete. A hosszú téli álom után a természet szinte egyik pillanatról a másikra kitör álmából. A fásult bénító hideg után a Napnak ereje van, az állatok felébrednek téli álmukból, a madarak énekelnek és párzanak, a fák rügyeznek és virágoznak. Minden megújul. A Kos jelképe egyrészt az állat szarvait, másrészt a sarjadzó növényt szimbolizálja, de szárnyaló madarat is láthatunk benne. Mindhárom jelentés az új életet, a természet megújulását sugallja.

 

Bika

 
A precessziós világkorszakok közül a Bika az i.e. 4700 és 2500 közötti időszakra tehető, amelyhez három szimbólum köthető: a bika, mint a termékenység biztosítéka, Vénusz/Afrodite, és Buddha. Ebben a világkorszakban az istennő kultusza a jellemző elsősorban, a bika pedig a maszkulin kiegészítője (Afrodité egyik állandó jelzője "tehénszemű"). A bika szimbolikájához több valóságos és mitikus állat tartozik, pl. a sumer Inanna bikája, a krétai Minotaurusz legendája és Európa fehér tehene, s mindháromban összeforr az istennő alakja és a termékenységét, megtermékenyülését biztosító bika. Ebben a ciklusban válik anyagiassá az emberek érdeklődése. Fejlődésnek indul a pénz, a kereskedelem. A művészetek közül a szobrászat és építészet emelkedik ki. Indiában a tehén ekkor válik szent állattá. A jegy szimbóluma egy stilizált bika fejet ábrázol, de felfoghatjuk úgy is, hogy a szellem körén a lélek félköríve uralkodik. Az anyag keresztje azért sem jelenhet még meg, mert éppen a Bika jegyűek egyik legfontosabb feladata az anyagi javak megteremtése, a földi sík megtapasztalása, élvezete.

 

Ikrek


Az Ikrek világkorszak i.e. 6900 és 4700 közé tehető. Ez a racionális gondolkodás végső megszilárdulásának és egyeduralkodóvá válásának időszaka. Kialakul a cserekereskedelem mind a szellemi, mind az anyagi javak területén. Az emberek tudatosan igyekeznek ismereteiket gyarapítani, idegen népektől és kultúráktól is hajlandók eltanulni mindazt, ami hasznukra válhat. Sok vallásban és mítoszban ekkor jelennek meg ikrek (Ozirisz és Isis, Kasztor és Pollux). Az Ikrek az első kettős jegy. A régebbi korokban mindig csodálták az ikerszüléseket, amelyek nem voltak gyakoriak, és ha megtörténtek, általában komplikációkkal jártak, tehát az öröm mellett sokszor voltak bánat vagy aggodalom forrásai. Ha királyi háznál történt ikerszületés, az kimondottan szerencsétlen eseménynek számított, sok történet szól a másodiknak született gyermek sanyarú sorsáról (ilyen például a Vasálarcos legendája, aki a francia Napkirály, XIV. Lajos ikertestvére volt). Ugyanez a kettősség jellemző mind a mitológiában szereplő ikrek jellemére, mind az Ikrek csillagjegy viselőire is. A fény és árnyék kettőse ez, Káin és Ábel, a yin és a yang, a fekete és a fehér polaritása. Egyik sem lehet meg a másik nélkül, a pár egyik fele csak a másik által kifejezhető. Ezt jeleníti meg a jegy szimbóluma is: a két egyenes, párhuzamos, függőleges vonalat felül és alul két hullámos vonal köti össze. A két teljesen azonos, egy irányba futó, egymástól megkülönböztethetetlen vonalat a két másik, felül és alul futó, más irányba kanyaruló összekötő vonal egységbe foglalja ugyan, de jelképezi a másságot, az eltérő értékrendet is.

 

Rák



A világkorszakok közül a Rák az utolsó "nagy kataklizma" és Atlantisz teljes megsemmisülésével záródó Aranykor után következik i.e. 9600 (Ä) és 6900 (Ä) között. A Rák időszakában törzsi szerkezetű társadalmak alakulnak ki, ekkor válik fontossá a család, mint a társadalom alapegysége. A csillagképet eredetileg nem Ráknak nevezték, az egyiptomiak például a Skarabeuszt látták benne, amely a halhatatlanság szimbóluma. A mezopotámiai Kaldeusok és az őket követő görög neo-platonisták szerint a Rák csillagkép az a kapu, amelyen a lélek az inkarnációkor belép. A nagyon korai görög források szerint a zodiákus a Rákkal kezdődött, mint ahogy a lélek belépése egy földi testbe is az anyán keresztül valósul meg. Ha megnézzük a Rák szimbólumát, egyrészt a rákra, másrészt a női mellekre emlékeztet, de közvetett módon érzékelteti az anyaméhet, ami nemcsak oltalmaz, de be is zár, fogva tart, hiszen a két kunkorodó vonal pontos mása, asszimetrikus tükörképe egymásnak.

 

Oroszlán

 
A legtöbb nép mítoszában találunk utalást az "Aranykorra," amely minden valószínűség szerint akkor volt, amikor a precessziós Nap a saját jegyében, vagyis az Oroszlán csillagképben haladt. A precesszió elvének megfelelően az Oroszlán korszak valamikor i.e. 11500 és 9100 közé tehető. A mítoszok szerint ekkor a földi élet még teljes összhangban állt az égi törvényekkel, ember és természet tökéletes egységet alkotott. Ebben az időszakban virágzottak azok a kultúrák (például Atlantisz), amelyek az utolsó nagy kataklizma idején semmisültek meg (ez kb. i.e. 9600 körül történt és szinte teljesen elpusztította az akkori lakott területeket). A jegy jelképe az oroszlán sörényét idézi, s szimbolikájához egyrészt az állatok királya, a hím oroszlán, másrészt több mitikus állat is köthető, például a Némeai Oroszlán, vagy az Anyaistennők (az egyiptomi Shekmet, a kisázsiai Kybele) szekerét húzó oroszlánok. Ugyanakkor sokan a spermium stilizált ábrázolását is felfedezik a jelképben, s a Nap jegye valóban az életerőt, az új élet lehetőségét sugallja.

 

Szűz

 
A Szűz időszaka a nyár utolsó hónapjához, végső fázisához kötődik. Ekkor a nappalok egyre rövidülnek, a nap ereje csökken de még bőségesen ad meleget. Az érett búzát learatják és magtárakba töltik. A Szűz jegyét egyébként terméketlennek tartják az asztrológusok, s pontosan ez lényének kettőssége. Egyrészt a szűzies tisztaságot, romlatlanságot jelképezi, másrészt az érett kalászt tartja kezében (az égen ez a Spica, az egyik legszebben ragyogó állócsillag). Mélyen kötődik tehát az ősi termékenység istennőkhöz és a görögök "szűz" istennőihez egyaránt, de a fizikai szüzességnél sokkal lényegesebb, hogy Artemisz vagy Pallasz Athéné öntörvényű. Önállóságuk, sehova, senkihez sem tartozásuk az igazán fontos, a férfiak éppen ezért szóba sem kerülnek. A Szűz asztrológiai jelképéről általában azt tartják, hogy a női szeméremajkakat idézi, a stilizált m betűnek azonban sokkal mélyebb jelentése van: Mária Magdolnát rejti, aki Jézus felesége és gyermekeinek anyja volt, a Meroving királyi dinasztia alapítója, s akit a katolikus egyház igyekezett szajhává degradálni, nehogy kiderüljön az igazság. Az m betű folytatásában fellelhetjük Jézus szimbólumát is, amely rejtve marad, hiszen nincs minden vonal megrajzolva - de az értő szemek észrevehetik az utalást.

 

Mérleg


A Mérleg a szüret, a gyümölcsérés és a betakarítás időszaka. Amit a tavasz elindított és a nyár megérlelt, azt begyűjtik és elraktározzák télire. Ez a jegy az ősz kezdete, az őszi napéjegyenlőség után a nappalok egyre rövidebbek, az idő egyre hidegebb, a Nap végképp elveszteti csatáját a sötéttel szemben. A Mérleg az egyetlen olyan jegy a zodiákus körön, amely nem élőlény, hanem élettelen tárgy - a többi vagy ember, vagy állat, vagy valamilyen mitikus alak. Ha megnézzük az asztrológiai jelet, láthatjuk, hogy a Mérleg igazságosságot és egyensúlyt sugall, ugyanakkor a jelkép hídra is hasonlít, és sokszor valóban ezeket a funkciókat látják el a jegy szülöttei.

 

Skorpió


A Skorpió időszaka az ősz második hónapja. Az ősz ekkor már visszafordíthatatlan. A téli álmot alvó állatok búvóhelyet keresnek maguknak. Minden lelassul, befelé fordul. A jegy uralkodó bolygója a ¿ arra készteti, hogy nagyon mélyre hatoljon a tudatalattiba, le a gyökerekhez, és új életet indítson a régiből, ami már gyakran halott. Ez a kombináció teszi alkalmassá a jegyet arra, hogy a legmélyebb zuhanásból a legmagasabb emelkedésre is képes legyen, nemhiába kettős jelképe a kígyó és a sas - a Skorpió az ég felé szárnyaló sas szimbólumában érheti el lehetőségeinek legmagasabb pontját. A jegy asztrológiai jelképe, amely az m betűből és egy ferdén felfelé emelkedő nyílból áll, ezt a kettősséget rejti: egyrészt a skorpiót, amelynek csípése halálos, másrészt a férfi nemi szerveket, amelyet a patriarchális filozófiák az élet forrásának tartanak. Élet és halál egyesül tehát a jelképben éppúgy, mint a jegyben, amit szimbolizál.

 

Nyilas


A Nyilas hagyományosan a Zodiákus leglelkesebb, leglobogóbb jegye. Ha a Karácsonyt megelőző, boldog várakozással teli, szinte csodaváró időszakra gondolunk, megértjük a jegy alapvető hangulatát és jellegzetességét. A Nyilas a második kettős jegy. Maga a jelkép egy kilőtt, ég felé törekvő nyilat jelenít meg, amely jobbra, vagyis a férfi oldal felé és a jövőbe mutat. A jegyhez kapcsolódó kentaur figurája mitikus lény, felsőteste ember, alsóteste pedig ló: az ösztönlény és a guru, az állat és az isten eggyé forrott, elválaszthatatlan kettősét testesíti meg.

 

Bak

A Bak a tél kezdetét jelöli, a Téli Napforduló az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala, utána egyre hosszabbodnak a nappalok, teret nyer a fény a sötéttel szemben. Nem véletlenül tették Krisztus születését is erre a napra, hiszen ősi pogány fényünnep volt évezredeken keresztül. A jelkép az állat összecsavarodott szarvára emlékeztet, a Bak szimbóluma pedig az állat maga, amint a hegyvidék ritkás levegőjében meredek sziklákon lépdel egyre feljebb, csupán gyér füvek biztosítják a táplálékát, de mit sem törődik a nehézségekkel, az akadályokkal. Ez az egyetlen olyan állatövi jegy, amelyet kétféleképpen is ábrázolnak, de mind a kettőben jelen van az önmagába visszatérő csavart vonal. Az egyszerűbb változat  két balra (a női oldal felé) induló vízszintes vonala egy teljes körben kapcsolódik egybe, a szellem körének nőies, de kettős megnyilvánulásaként fogható fel. A másik változatban  is jelen van a kör, de jóval kisebb, kevésbé látványos. Ez a jelölés még inkább magában hordozza a kettősséget, mert van egy V alakú, kizárólag egyenes vonalakból álló bal oldala, és egy csavaros vonalakból álló jobb oldala, vagyis a női oldalt egyenes, maszkulin jel, míg a férfi oldalt feminin, kanyargós jel alkotja. Annak ellenére, hogy a Bakot semmiképpen nem tarthatjuk kettős jegynek, a Bakok jellemében, az élethez való hozzáállásában gyakran megtalálható.

 

Vízöntő


A Vízöntő jelképe két vízszintes hullámos vonal, amely egyrészt a vizet, másrészt bármilyen eredetű és funkciójú hullámot (elektromosság, mágnesesség, telepatikus kisugárzás, stb.) szimbolizál. Az egyiptomi asztrológiában Hapi, a Nilus áradásának istene kapcsolódik a jegyhez, aki fontos istenség volt, rajta múlt, hogy milyen lett a termés, pedig semmi mást nem tett, "csak" a vizet öntötte. A görögöknél átalakul a Vízöntő szerepe: Ganümédesz, az istenek pohárnoka áll a legközelebb ehhez az archetípushoz, az ő szerepe azonban csupán annyi, hogy nektárt és ambróziát csurgat az istenek poharába, elveszíti tehát eredeti, életet biztosító funkcióját. A Vízöntő a Halakat követő új precessziós világkorszak, amely egyesek szerint már elkezdődött, mások szerint éppen mostanában indul.

 

Halak

Az elmúlt 2200 év precessziós világkorszaka a Halak jegyében telt és a keresztény vallás elterjedésében fejeződött ki, tehát mindaz, ami jellegzetes volt ebben a két évezredben, köthető a jegyhez. Ilyen például az önfeláldozás vágya, az istennel való személyes kapcsolat misztériuma, a lemondás és a nehézségek vállalása a túlvilági boldogság kedvéért. A Halak szimbóluma azonban sok évszázaddal megelőzi mind a kereszténység, mind az olimposzi görög istenek kialakulását. A jelkép, amely pontos mása az égi csillagképnek, két halat ábrázol, amelyek el akarnak úszni egymástól, de nem tudnak, mert elválaszthatatlanul össze vannak kötve a farkuknál fogva, s képtelenek elszakadni. A sorsuk az, hogy örökre együtt is maradjanak, miközben ellentétes irányba próbálnak elúszni. A Halak a harmadik kettős jegy, de soha nincs tudatában a hasadásnak, hiszen éppen az a problémája, hogy teljesen és mélyen azonosul a másikkal, olyan mértékben, hogy képtelen megkülönböztetni a határvonalat az Én és a Te között.