Nyelv választó

Login Form

 

 

Az asztrológia valósága

 

 

Sok éve tanítok asztrológiát. Hiszem és vallom, hogy e tudás birtoklása által kulcsot kapunk önmagunk és a világ megismeréséhez. Amióta az eszemet tudom, érdekelt az asztrológia. Édesanyám, mielőtt betolták a műtőbe, és elaltatták volna a császármetszéshez, arra kérte az egyik nővért, figyelje meg, pontosan mikor születek, hogy később biztonsággal el tudja készíttetni az asztrológiai képletemet. Arról persze fogalma sem volt, hogy nem azt kellene megfigyelni, hogy mikor húznak elő a testéből, hanem azt a pillanatot, amikor felsírok. Az első levegővétellel indul meg ugyanis az önálló szív- és tüdőkeringés, a lélek egyesül a testtel, s ez a születés pillanata. Csodálatos nyelvünk híven őrzi a lényeget: lélek - lélegzet. Kamasz lehettem, amikor anyám megmutatta a kézzel rajzolt horoszkópot, amit két domináns piros vonal, a Mars - Merkúr és a Nap - Hold pontos kvadrátja uralt. Ezt akkor persze még nem értettem, mégis azonnal megéreztem, hogy lényegesek. Emlékszem, ahogy a kezemben tartottam az ábrát, kíváncsian nézegettem, forgattam. Az asztrológiai jelképek még ismeretlenek voltak előttem, ennek ellenére pontosan tudtam, hogy valami nem stimmel. Tisztán érzékeltem, ez a rajzolat nem teljesen az enyém, bár képtelen lettem volna megmondani, hogy mi a gond vele.

 

Húszéves koromban ismerkedtem meg az asztrológiai hagyomány alapszabályaival. A tanulmányaim elején jártam, amikor végre kiszámoltam saját születéskori bolygóállásaimat. Meg is rajzoltam az ábrát, aztán összehasonlítottam az édesanyámtól kapott képlettel - és leesett az állam! Az általam készített horoszkópon a Plútó az aszcendensre került, míg a másikon egyáltalán nem is szerepelt ez a bolygó. Mint kiderült, a német asztrológus, aki készítette, nem fogadta el a Plútó létezését, ezért nem is törődött azzal, hogy hol áll... Most már értettem, miért volt olyan idegen a megörökölt képlet, miért nem ismerte fel a tudatalattim a megrajzolt ábrát. Hiszen mit is tanít a közkeletű hermetikus bölcsesség? „Amint fent, úgy lent,” vagyis a születésünk pillanatában bennünket körülvevő égi rajzolatban saját tükörképünket kellene felismernünk. Hogyan is tehettem volna, ha éppen az egyik legfontosabb ponton, a lélek inkarnációba lépését jelképező aszcendensen hiányzott valami? Ekkor kezdett el motoszkálni bennem egy csomó dilemma a tradicionális asztrológiával kapcsolatban. Néhány évvel később már sok ismerősömnek készítettem horoszkópot, de közben mindvégig éreztem, valami hiányzik. Nem az ismert jelentéstartalmakkal volt baj, hanem elsősorban a tradicionális szabályokon alapuló értelmezési lehetőségek szorítottak kalodába. Tényleg van eleve elrendeltetés? Biztos, hogy csupán annyi a mozgásterünk, amit a szabályok alapján a születési képlet meghatároz, és nem több? - kérdeztem magamtól. Biztos, hogy ennyire végletesek, végzetesek a szabályokból levonható következtetések? Hogyan lehetséges az, hogy miközben az asztrológia szinte csak a szabad szemmel látható bolygókkal dolgozik, az asztronómia szerint jóval több égitest van a Naprendszerben? Akkor ezek nem számítanak? Ki dönti el, hogy igen, vagy nem? És vajon mi van a szabad akarattal? Azt már akkor is sejtettem, hogy a lélek örök, megszámlálhatatlanul sokszor inkarnálódik, a harmadik dimenzió a fizikai testről s az érzékszervek által közvetített világról szól, az élet ciklusokba rendezhető tanulási folyamat, az idő pedig illúzió. De vajon mindez visszaigazolható-e az asztrológia segítségével? S ha igen, akkor kaphatunk-e válaszokat arra is, hogy milyen úton induljunk el?

 

Elhatároztam, hogy nyitott maradok, hogy hajlandó leszek tanulni, befogadni, fejlődni, és sohasem fogom azt mondani, hogy már eleget tudok. Megértettem, hogy az intuitív felismeréseknek muszáj hinni, ha jó asztrológus - jó ember - akarok lenni. Megtanultam bízni abban a belső hangban, ami tisztán közvetíti a valóságot, ha hajlandó vagyok alázattal befogadni az üzenetet. Gyakorló karmaasztrológusként és tanárként egyaránt a fő feladatomnak azt érzem, hogy minél több emberhez eljusson közérthető formában az a transzcendentális rendszer, amelyet sok éve kutatok. Az új évezred küszöbén ugyanis egy seregnyi új dologgal kell számolnia annak az asztrológusnak, aki nem szeretne beleragadni egy sok-ezer éves tradíció mára már túlhaladottá váló ismeretanyagába. Például, hogy csak a két legfontosabbat említsem:

  1. A csillagászok felfedeztek több száz új égitestet a Naprendszer peremén található Kuiper-övben, amelyeket a modern karmaasztrológia összefoglaló néven „Kentauroknak” nevez. Ezek az objektumok a leglényegesebb karmajelölők a születési képletben.
  2. Kicsiny mérete miatt 2006 őszén lefokozták a Plútót (már nem bolygó, csupán „törpebolygó”), és ugyanebbe a kategóriába került egy aszteroida (Ceres), több Kentaur (Ixion, Rhadamanthus, Huya), és egy Szórt korongbeli objektum (Eris) is. Azóta is tart a klasszifikációs láz, újabb és újabb nevekkel illetik a fura égitesteket, mint például TNO, KBO, Plutoida, Plutino. A gyakorló karmaasztrológusnak ugyanakkor teljesen mindegy, hogy milyen új címkéket gyártanak a tudós urak, a lényeg az, hogy ha már fent vannak, idelent is figyelembe illik őket venni az asztrológusoknak!

A szakma nagy öregjei természetesen az egész világon prüszkölnek az ellen, hogy figyelembe vegyék a legújabb felfedezéseket. A legtöbben (itthon és külföldön egyaránt) sietnek kijelenteni, hogy igazi asztrológus nem törődhet mindazzal, ami az űrteleszkópok és űrszondák feltalálása után kerül az asztrológiai hagyományba, hiszen asztrológia mindig volt, és mindig megfelelő válaszokat nyújtott egy adott kor gondjaira. Álljunk meg itt egy pillanatra, és képzeljük el, mi lenne, ha a huszonegyedik század feladatait és kihívásait az ókor, középkor, vagy a tizenkilencedik század eszközeivel akarnánk megoldani. Biztos, hogy hatökrös szekérrel kellene Bécsbe utaznunk? Biztosan le kellene mondanunk a villanyfény, a központi fűtés, az angol WC, a csapból folyó meleg víz, a modern kommunikációs eszközök használatáról? Miért is tennénk, ha sokkal kényelmesebb, gyorsabb, hatékonyabb tőlük az életünk! Nyilvánvaló hát, hogy az asztrológia eszköztárának is szükségszerűen fejlődnie kell, ha lépést akar tartani a világ változásaival. Ráadásul az ezoterikus hagyomány szerint az asztrológiát Hermész Triszmegisztosz adta az emberiségnek (másik két okkult tudománnyal, a mágiával és az alkímiával együtt), vagyis a jól ismert hermetikus szabály, az „amint fent, úgy lent” érvényes rá. Márpedig ha változik az ott fent, akkor nekünk is illik hozzáalakítani az itt lentet!

 

Ezek a dilemmák vezettek azokhoz a felismerésekhez, amelynek eredményeképpen 2008-ban megjelent egy szép színes kiadvány a hozzá tartozó kétórás oktató DVD-vel, amely mítoszok és történetek segítségével mutatta be a jegyeket, a házakat, és a legfontosabb transzcendens égitesteket. 2010-ben pedig elkészült a második rész is, amely a fényszögképekről szól és plasztikusan ábrázolja, hogy mennyire komplex fényszögképhalmazok keletkeznek, amikor a szoros orbiszú aszteroidákat és Kentaurokat is figyelembe vesszük egy születési képlet karmikus elemzése során. Mindkét kötet közös összefoglaló alcíme Transzcendentális asztrológia lett. Miért nem Karmaasztrológia? Miért kellett kitalálni egy újabb címkét? Mert a karmikus múltak kiderítéséhez, a blokkok és fóbiák oldásához az asztrológia ismerete önmagában bizony kevés lehet. Még az olyan komplex módszer sem ad mindig elegendő támpontot, mint amilyen a transzcendentális olvasatok segítségével érhető el. A terapeutának rendszerint szüksége van parapszichológiai, extrapszichológiai, számmisztikai, radiesztéziai ismeretekre, és az sem árt, ha rendelkezik intuitív belső látással, különben nem lesz képes feltárni a gondokat, sem megoldást nyújtani rájuk. Véleményem szerint, ha valaki igényt tart a „karmaasztrológus” titulusra, akkor ösztönösen vagy tudatosan birtokolnia kell a felsorolt emberismereti módszerek többségét is. Azt mondhatnák erre, hogy karmaasztrológusnak születni kell. Bizony így van, de ez nem jelenti azt, hogy bárki ne tanulhatná meg a rendszerét! Éppen ezért örültem az új címkének, amiért barátnőmnek és lélektestvéremnek, Nagy Edit szexuál-pszichológusnak tartozom hálával. Évekkel ezelőtt Edit ötlete volt, hogy a sokszor elcsépelt és elhasználódott „ezoterikus” jelző helyett alkalmazzunk valami mást, ami inkább ki tudja fejezni az új koncepció lényegét. Remélem, hogy a transzcendentális asztrológiát minél többen hajlandók elsajátítani azok közül, akik nem akarnak gyógyítani, csupán egy új rendszert keresnek a Vízöntő korban. Amit szeretnék átadni, az egészen pontosan az, ami a transzcendenciát az értelmező szótár szerint meghatározza: „a tapasztalattól függetlenül működő, a megismerés határain túli, érzékfeletti” tanítás lényege. Nem érdekel különösebben, ha támadások fognak érni, vagy ha elbagatellizálják a gondolataimat. Büszkén vállalom ugyanis, hogy megvan bennem a prófétaság „minden lényeges jegye: az elhivatottság tudata, a koncepció eredetisége, s a mellette való kiállás bátorsága”. Tudom, hogy az általam létrehozott transzcendentális asztrológiai rendszer - amely az ősi és modern karmaasztrológia elvein alapul, de számításba veszi a legújabb asztronómiai fejleményeket is - működik, hatékony, és képes válaszokat adni a feltett kérdésekre.

Első pillantásra talán nehéz elfogadni, hogy egyáltalán létezhet ilyen rendszer -különösen egy olyan korban, amely úgy tűnik, csak a logikus, empirikus bizonyítékokat és a kézzel fogható, három dimenzióban létező valóságot fogadja el. Az emberi lélek hiába sokdimenziós kozmikus entitás, a földi inkarnációk során beleszorul a 3D térszerkezetébe, s onnan szinte semmi sem érzékelhető a felettes világokból. Ugyanakkor azonban megmaradt bennünk a vágy s a régi korok emléknyomai, amelyek sejtetik velünk, hogy vannak másfajta valóságok is. Voltak a Föld történetében olyan korszakok, amelyek jóval átfogóbb, magasabb rendű tudással rendelkeztek, s bár ezek a kultúrák elpusztultak, tudásuk egy része átöröklődött. Az akadémikusnak kikiáltott tudomány megveti és nevetségessé teszi mindazt, ami nem illeszthető bele a racionalitás kereteibe, pedig művelői sokszor semmivel sem biztosabbak a dolgukban. A gúny sajnos a legtöbbször félelemből vagy tömény tudatlanságból fakad, amit az is igazol, hogy a huszadik század három kiemelkedően fontos tudományága, a fizika, a biológia és a pszichológia éppen a lényegre nem képes választ adni. Az anyaggal foglalkozó fizika nem tudja megmondani, hogy mi az anyag. Az életet kutató biológiának fogalma sincs, hogy mi hozza létre az életet. A lélek rejtelmeit megfejteni és gyógyítani hivatott pszichológia pedig nem tudja, hogy mi a lélek. A dolog egyáltalán nem új keletű, az akadémikus tudomány története zsákutcák és téves elméletek tömegéből áll. Arisztotelész kerekeken gördülő univerzuma, amelyben a bolygók tökéletes kör alakú pályán keringenek a Föld körül, 1700 évre határozta meg a tudományos gondolkodást és csírájában fojtotta el a haladás lehetőségeit, pedig ellentmondott mind a számításoknak, mind az érzékelhető valóságnak. Kepler asztronómiája és Newton fizikája képes leírni azoknak a folyamatoknak a törvényszerűségeit, amelyeket a Földről, illetve a Földön észlelünk, de használhatatlanok a szub-atomi részecskék fizikája, a távoli galaxisok asztronómiája esetében. Darwin evolúciós elmélete nem ad magyarázatot sem az ember keletkezésére, sem a Kambriumi robbanásnak nevezett csodára, amikor ötszázharminc millió évvel ezelőtt addig sohasem látott, gyökerekkel nem rendelkező új biológiai létformák özönlötték el bolygónkat a földtörténet szempontjából rendkívül rövid idő, mindössze tízmillió év alatt. Einstein relativitás elmélete pedig már a tudós életében is több sebtől vérzett. Pont az asztrológia maradhatna mozdulatlan és változtathatatlan? Eldönthetjük, hogy továbbra is ragaszkodunk a dogmává vált tanokhoz, vagy elindulunk egy új úton, amely elvezet ahhoz a tiszta tudáshoz, amely a régiségben valóban csupán a belső kör (az ezotér) rekvizituma volt.

A születési képlet olyan tükörkép, amit meg lehet rajzolni néhány tollvonással is, bár az gyakran karikatúra marad. Tulajdonképpen kis túlzással azt mondhatnám, hogy ezt teszi a hagyományos asztrológia a maga hét látható bolygójával és merev értelmezési szabályaival. Készülhet azonban a kép aprólékos részletességgel is, hiszen minél több pontot határozunk meg, annál nagyobb felbontás válik lehetővé, s így kaphatunk a teljes valósághoz egyre inkább közelítő állapotot. Mindazoknak, akik hajlandók megismerkedni a transzcendentális karmaasztrológia rendszerével, ilyen hatékony eszköz kerül a birtokába. S álljon itt a legfontosabb tény: az asztrológiai képlet csupán a születés helyéhez és idejéhez tartozó égi állások kétdimenziós képi rögzítése. Maga az ember azonban valójában nincs benne! A horoszkóp olyan, mint egy készülő ház alaprajza, amely minden lényeges dolgot tartalmaz, de egyáltalán nem biztos, hogy valóban úgy is valósul meg, hiszen az építkezés során még rengeteget változtathat rajta a tulajdonos. A legtöbbször csupán az alapok és a körvonalak maradnak a helyükön, de a részletek sokszor módosulnak. A születési képletet is mi magunk töltjük meg tartalommal az életünk során a döntéseink és választásaink segítségével. Teljesen ránk van bízva, vajon mit is kezdünk a horoszkóp energiamintázatával, nem adhatjuk át a felelősséget másnak. A Földön élő, lélekkel rendelkező entitás - vagyis az ember - végső soron azt tesz, amit akar. Szabad akarattal születünk, bár ezt az állítást sokan és sokszor igyekeztek már kétségbe vonni. Ugyanakkor bizonyos determinációt valóban hordozunk, amely a karmaasztrológus szemszögéből nézve nem más, mint azok a sztereotípiák, amelyek az előző életekben megszerzett képességeken és elszenvedett sebesüléseken alapulnak, s ezek jól kiolvashatók a születési képletből.

Életünk során mindannyian - ki gyakrabban, ki ritkábban - eljutunk olyan fordulópontokhoz, amelyek meghatározzák további sorsunkat, s mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor visszatekintünk egy nehezebb időszak után, és megállapítjuk, hogy ha egy bizonyos ponton másképp döntünk, az egész életünk másképpen alakul. Ha lecsupaszítjuk a dilemmákat és sikerül érzelmileg kilépnünk a döntési folyamatból, akkor általában racionális válaszokat adunk, ha viszont nem, akkor emocionálisakat. Lényegét tekintve minden egyes választás értelem és érzelem harcaként is leírható az életünkben. Valójában teljesen mindegy, hogy mi szerint döntünk, de fontos, hogy belássuk, csak rajtunk - saját akaratunkon, intelligenciánkon vagy érzelmeinken - múlik, hogy mit teszünk egy adott helyzetben. Persze, néha érezhetjük a sorsunk alakulását eleve elrendeltetésként, s hogy a modern káoszelmélettől kölcsönözzünk egy kifejezést, ezek nevezhetők olyan élethelyzeteknek, amelyek „attraktorokként” működnek, vagyis az összképet jellemzik: azokat az általános tendenciákat, amelyek körülvesznek bennünket, s amelyek igyekeznek befolyásolni a tetteinket. Ettől függetlenül a legtöbb esetben mi magunk dönthetünk szabadon, legfeljebb feltámad bennünk a lelkiismeret furdalás, a kötelességérzet, vagy a szorongás, hogy mások vajon mit fognak szólni. A születési képletben rögzített bolygóállások annak a kozmikus téridő pillanatnak a kétdimenziós lenyomatai, amelyek egy sokdimenziós valóságban keletkeztek, és azokat a körülményeket rögzítik, amelyeket az inkanálódó lélek maga választott meg. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy minek a hatására történt a választás: kizárólag a saját szándékai alapján döntött, vagy egy „magasabb rendű” szint, például a mesterei, a lélekcsoport vagy a kozmikus tudatmező befolyásolták. Az asztrológiai kördiagramban a kiindulópontokat láthatjuk meg, és a lehetséges utakat is feltárhatjuk, de a konkrét válaszok mindig az egyéni döntéseken alapulnak.

A születési képlet tehát olyan térkép önmagunkhoz, amelyet egy asztrológus olvasni képes, s amelyet bárki megtanulhat értelmezni. Az asztrológia elméleti és gyakorlati ismeretanyagát mindenki megértheti előtanulmányok nélkül is, ha a magyarázat egyszerű szavakkal, mitológiai történetek és ismert szimbólumok segítségével történik. A transzcendentális asztrológia holisztikus tudást képvisel, amely élő, táguló és folyamatosan fejlődő organizmus. A holisztikus tudás pedig olyan koncentrikus spirálösvény, amelyen már az alapok is magukban rejtik a teljességet, s ahogy egyre feljebb haladunk, az ismeretek egymásra épülve bővülnek ki. Minden újabb kanyar egy újabb tudásszintet jelképez, ugyanakkor vissza is érkezik az alapokhoz. Minden egyes szint önmagában is értelmezhető és használható, azonban nem záródik le, hanem tovább fejlődik velünk együtt, ha ezt a lehetőséget választjuk. Csak rajtunk áll, mekkora utat szeretnénk bejárni…

A valóság ugyanis bennünk van, mi teremtjük meg.