Nyelv választó

Login Form

 

Az évkör ritmusa

A londoni Atlantis könyvesboltban nemcsak nagyon jó ezoterikus könyveket lehet kapni, hanem előadásokat is meghallgathatunk. Tegnap Jane Meredith Ausztráliában élő néprajzkutató és „pagan priestess” („pogány papnő”) beszélt az évkört átszelő nyolc ünnepről, amelyek a következők:

Téli napforduló (Karácsony, Yule): december 21.

Gyertyaszentelő (Imbolc): február 2.

Tavaszi napéjegyenlőség: március 21. 

A munka ünnepe (Beltane): május 1. 

Nyári napforduló (Szentiván, Litha): június 21.

Aratás-ünnep (Lammas): augusztus 1.

Őszi napéjegyenlőség (Mabon): szeptember 23

Mindszentek (Samhain): október 31

A köralakban elhelyezett dátumokból jól látszik, hogy az egymástól 6-8 hétre eső ünnepek a fény erősödését és gyengülését követik nyomon. Karácsonykor az év legrövidebb nappalát és leghosszabb éjszakáját éljük át, míg Szentivánkor éppen a fordítottja történik, közben pedig ritmikusan növekszik és csökken a fényerő az évkör során. Ezek az ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó rituálék mélyen beleágyazódtak az ősi kultúrákba, hiszen sok ezer éven keresztül vizsgálták őket az asztronómus papok. A Vela kataklizma után elferdült a Föld tengelye, s az emberiség túlélése múlt azon, hogy pontosan tudják, hogyan változik a Nap fényereje, mikor kell vetni, mikor kell betakarítani és elraktározni a termést. A ma embere azonban már alig ismeri az évkör fordulópontjait. Egyedül talán a téli napfordulót és a tavaszi napéjegyenlőséget tartjuk számon, mert ezek annyira erőteljesen jelen voltak a pogány időkben, hogy a katolikus egyház két legfontosabb ünnepét, Krisztus születését és feltámadását is hozzájuk kellett igazítani. A többi nevezetes dátum szerepe és értelmezése azonban mára már szinte teljesen elveszett, pedig érdemes lenne feleleveníteni, mert a segítségükkel érthetőbbé válna a földi élet ritmusa, amely a ciklikus változásokon alapul.

Egy adott téridő pillanatban rengeteg ciklus fut egymás mellett párhuzamosan. Minden földi folyamatnak van egy felfelé és egy lefelé ívelő szakasza, s ha felismerjük, hogy éppen hol járunk, könnyebb értelmeznünk a helyzetünket is. A ma embere megszállottan hajszolja a sikereket, amit rendszerint megvehető vagyontárgyakban és látható, kézzelfogható dolgokban mér. Nem múlhat el egyetlen nap sem úgy, hogy ne vásároljon egy újabb holmit, ne egyen valami különlegeset, vagy ne szerezze meg azt, aki megszerezhető a környezetében. Ha pedig nem sikerül, hatalmas kudarcnak éli meg. Nem is tehet másként, hiszen a reklámok, az ismerősei, a családtagjai mind azt harsogják: legyél a legtöbb, a legjobb, a leggazdagabb. Igaz, a mostani korszak siker-orientáltsága hatalmas fejlődést és viszonylagos jólétet generált a világban (a nyugati felén legalább is), közben azonban elfeledtette velünk, hogy a kudarc és a veszteség szerves része a földi életnek.

Éppen ezért lenne rendkívül hasznos, ha megfigyelnénk, hogyan változik a napfény ereje és minősége az évkör során, mert a segítségével olyan eszközhöz jutunk, ami megérteti velünk a ciklikusság természetes ritmusát. A legfontosabb tanulságot azonnal levonhatjuk: a sötét és világos szakaszok hossza teljesen egyenlő, vagyis ha valami pozitív esemény (örömteli, hasznos, boldogító) történik, akkor szinte bizonyosan lesz negatív (bánatot, veszteséget, nehézséget hozó) szakasza is. Az aktív, cselekvő periódusokat értelem szerűen passzív, befelé forduló időszakoknak kell követnie, hiszen a természetben is azt látjuk, hogy nappalra éjszaka, éjszakára nappal következik. Abban a pillanatban, hogy ezt megértjük, már nem kell kétségbeesnünk a dologtól. Nem kell pszichológushoz rohangálnunk és anti-depresszánsokat szednünk, nem kell kudarcosnak éreznünk magunkat, mert valami nem sikerült. Csupán be kell fogadnunk, hogy egy lefelé ívelő folyamat utolsó szakaszához értünk, amely szembenézést, belátást vagy elengedést igényel tőlünk.

Nézzük meg, milyen üzeneteket hordoz az évkör 8 ünnepe, ha a fény erejének változásából indulunk ki:

Karácsony ‒ az év leghosszabb éjszakája, legrövidebb nappala. A fény születése, amely ettől kezdve egyre erősödik, s vele együtt a remény ébredése, hogy elindul valami. Új kezdetet szimbolizál, amelyben minden lehetőség benne van. Semmit sem kell tennünk, csak befogadnunk az újat és figyelnünk arra, nehogy kicsinyhitűségből vagy félelemből csírájában elfojtsuk az induló folyamatokat.

Gyertyaszentelő ‒ a fény erőre kap, a nappalok hosszabbodnak, de még mindig hideg van. A korai tavaszi vetés ideje volt ez az ünnep, amikor már viszonylag kevés élelem maradt, ugyanakkor a magokat el kellett vetni, hogy legyen új termés. Ez az időszak áldozatokat kíván tőlünk, amelyeket a megújulás kedvéért kell meghoznunk. Kockáztatnunk kell, és bíznunk abban, hogy amit akarunk vagy elindítunk, az sikerül.

Tavaszi napéjegyenlőség ‒ a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságúak, de másnaptól kezdve a fény egyre inkább legyőzi a sötétet. A téridő pillanat azonban még a teljes bizonytalanságot hordozza magában, a sikerhez nagyon kemény munkára van szükség. Ez az építkezés időszaka, amikor meg kell teremtenünk a megfelelő alapokat, falakat és struktúrákat a céljainkhoz.

A munka ünnepe ‒ a fény egyre erősödik, a növények fejlődésnek indultak, a természet életre kelt. A pogány korszakokban a párzás és a nemzés időszaka volt, amelyet tűzgyújtással és szeretkezéssel ünnepeltek. Érdemes új dolgokkal kísérletezni, amikhez bátorságra van szükség. Váratlan, kiszámíthatatlan események történhetnek, a megoldásukhoz pedig kockázatokat kell vállalnunk.

Nyári napforduló ‒ az év leghosszabb nappala, legrövidebb éjszakája. A fény legteljesebb diadalában ugyanakkor benne rejlik a kudarc is, hiszen mostantól kezdve veszít az erejéből és egyre inkább átadja a helyét a sötétségnek. Ez az időszak a teljességet és a beteljesülést szimbolizálja, amely tőlünk is teljes odaadást és figyelmet igényel. A dolgaink akkor érnek csak be, ha minden szempontból elkötelezzük magunkat a siker érdekében.

Aratás-ünnep ‒ az aratás, a betakarítás időszaka. A nappalok érzékelhetően rövidülnek, a fényerő (s ezáltal az életerő is) csökken, bár még mindig nyári meleg van. Ez az elengedés és az áldozathozatal ünnepe, amikor lehántjuk a feleslegessé vált rétegeket, vagy levágjuk az oda nem illő részeket. A termés beérett, s ha nem aratjuk le, ha nem választjuk el a szárat a terméstől (ha nem szakítjuk meg az élet-folyamatát), akkor elpusztul ahelyett, hogy táplálékká válna. Ezt az ünnepet talán a legnehezebb megérteni, mert a ma embere veszteségélményként éli meg a látszólag feleslegesen meghozott áldozatokat.

Őszi napéjegyenlőség ‒ a nappal és éjszaka ismét egyenlő hosszúságú, de a következő időszakban már a sötétség nyer a fénnyel szemben. A folyamatok ciklusában azt a pontot jelöli, amikor teljes mértékben tudatában vagyunk minden lényeges szempontnak. Rálátunk a talányokra, megfejtjük a titkokat, és nincs szükségünk sem a kendőzésre, sem a szépítésre, amely nagymértékben segíti a felelősségvállalást is.

Mindszentek ‒ a nappalok egyre rövidülnek, lelassulunk és átadjuk magunkat a sötétségnek. Ez az időszak a számvetés, a beletörődés, az önfeladás, a befelé fordulás időszaka. Érdemes elengedni mindazt, ami kudarcos vagy már nem szolgál bennünket, mert ha tovább melengetjük a feleslegessé vált dolgokat, könnyen méreggé válhatnak és megakadályozhatják, hogy a Karácsonnyal induló új ciklus tiszta energiamintázatú lehessen.

Az évkör ünnepei remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy megfigyeljük belső és külső folyamatainkat, s hogy elfogadjuk az élet ritmikusan változó ciklusait. A legutóbbi a Szentiván volt, amit ha szeretnél részletesen megismerni, akkor a Lélek TV webshopjában 399 forintért megvásárolhatod az előadást, lásd ITT